A parodontológia fogágy gyulladásos, betegségeinek megállításával, az elveszett fogágy részben, vagy egészben történő újraépítésével foglalkozik.
Három fő okot említhetünk a fogágybetegség hátterében.
1.) Leggyakoribb, a nem megfelelő hatékonyságú tisztítás során elszaporodó baktériumok. Önmagukban a baktériumok is károsak, de az igazi pusztítást a saját immunrendszerünk okozza, ami küzd a kórokozók ellen. A nem kielégítő tisztítás leggyakrabban ott fordul elő, ahol nem tudjuk magunkat ellenőrizni. Ilyen az alsó metszőfogak belső felszíne, itt legtöbbször fogkő is képződik, ami ellehetetleníti a továbbiakban a baktériumok eltávolítását. Mivel a problémáról sokan csak a panaszok esetén értesülnek, rendkívül fontos, hogy rendszeresen járjunk ellenőrzésre, mert így elkerülhetjük a sokszor visszafordíthatatlan következményeket.
2.) A második leggyakoribb oka a fogágybetegségnek, ha szabálytalan állású, szabályozatlan fogsor, vagy pótlás nélkül maradt foghiányok következtében megszűnnek a szoros fogak közti kapcsolatok, és ezáltal azok elindulnak eredeti pozíciójukból, “kikúsznak” a fogágyból. Ha például egy alsó nagyőrlőt elvesztünk, és nem pótoltatjuk, a mögötte található fog előredől, a felső nagyőrlő kikúszik a helyéről. A probléma, hogy a felső nagyőrlő érzékennyé, súlyos esetben mozgóssá válik, tisztíthatatlan fogközök jönnek létre, és az elmozdult fogak az állkapocs ízületre elfogadhatatlan új rágópályákat kényszerítenek. A kialakult helyzetre, már csak kompromisszumos fogpótlás készíthető, mivel a fogak nyaki helyzetét nem tudjuk megváltoztatni.
3.) Talán a legsúlyosabb, az úgynevezett agresszív fogágybetegség. Itt a szájhygiéne sokszor nem indokolja a fogágypusztulás mértékét. Kialakulásában néhány ismert agresszív baktérium áll, amit egyéni hajlamosító tényezők súlyosbítanak. Kezelése gyógyszerek adásával, professzionális tisztítással történik. A betegség következményei súlyosak, akár fiatalon a teljes fogazat elvesztésével járat, gyógyítása a legnagyobb szakértelmet kívánja, különös tekintettel a gyógyulást követő helyreállítások során.
Az ínysorvadásnak két fő csoportját különítjük el.
Az egyik, a hosszú időn át, nem kellő eredményességgel tisztított fognyakak gyulladásos ínyvisszahúzódása, ínysorvadása, a másik a szabálytalan fogazat, vékony íny típus, stressz, vagy a három kombinációjából kialakuló, ék alakú ínysorvadás. Ez a második típus, amikor a fogközökben az íny magassága megtartott, de kívül akár extrém mértékben visszahúzódott, plasztikai sebészi beavatkozással korrigálható.
A legfontosabb feladat, ami egyben a helyreállító kezelések megkezdésének feltétele is, a kiváltó tényezők megszüntetése. Ezek közül az első, a páciens oktatása, irányítása, hogy azokat a területeket is megfelelően gondozni tudja, amit korábban nem sikerült. Legtöbbször nem a páciens igénye hiányzik a megfelelő tisztaság eléréséhez. A probléma az, hogy nem mindenhol tudjuk ellenőrizni eredményességünket, nem vagyunk tisztában a fogmosást segítő kiegészítő eszközök használatával, vagy esetleg tünet hiányában nem is tudunk a már kialakult betegségről.
Ha a páciens már megfelelő tisztítási hatékonyságot ér el, megkezdődhet a fogágy károsodásainak felszámolása. A legalapvetőbb feladat a fogkő, és plakk eltávolítása, gyökéri felületek megtisztítása a felrakódásoktól, szükség esetén gyógyszer adásával egybekötve. Sok esetben lehetőség nyílik a fogágy csontos alapjának műtéti regenerációjára, ami a fog élettartamára kedvező hatása van. Gyakran válik szükségessé olyan pótlások cseréje, amik a megfelelő tisztíthatóságot ellehetetlenítik.
A fogágybetegség első tünete a fogíny vérzése. Ha az íny dörzsölésre vérzést mutat, az arra utal, hogy megelőzően azon a területen nem voltunk elég hatékonyak. A helyes megoldás ne a terület kímélése, mivel ez csak további baktérium felrakódáshoz vezet, hanem a fokozottabb tisztítás. Ha ennek ellenére sem javul a vérzés, mielőbb keresse fel fogorvosát vizsgálat céljából.